Azért is lesz izgalmas egységben látni ezeket a filmeket, mert alkotói koncepciójuk és filmnyelvük is rendkívül diverz. Az A Friend of Dorothy klasszikus, helyenként hatásvadász megközelítése éles kontraszban áll a Two People Exchanging Saliva líraiságával vagy a Jane Austen’s Period Drama pikirtségével. Az azonban közös a művekben, hogy egyfajta indikátorként szolgálnak: letapogatják, milyen kérdések, dilemmák foglalkoztatják az alkotókat, és talán élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a nézőket is.
A Friend of Dorothy
A színészként (például a Benedict Cumberbatch-féle Sherlockból) is ismert Lee Knight rendezői szárnybontogatása olyan klasszikusokat juttathat eszünkbe, mint a Miss Daisy Sofőrje vagy az Életrevalók. Két főhőse Dorothy (a többek között a Harry Potterben is feltűnt Miriam Margolyes) és JJ (Alistair Nwachukwu), akik úgy találkoznak, hogy a fiú az idős nő udvarára rúgja a focilabdát. JJ focista szeretne lenni, pontosabban a szülei ezt várják el tőle, ám őt sokkal inkább a színház érdekli – hasonló a dilemma, mint Billy Elliotnál.
A nőnek pedig valódi kincsesbányája van a könyvekből és a drámákból, így a véletlen találkozás napi rendszerességű beszélgetésekké válik, s a két, a társadalom és a szűk környezet szemében is különcnek számító ember végre társaságra lel. Lee Knight filmje bemutatja, hogy mindannyian vágyunk a kapcsolódásra, de eközben felkiáltójelként is szolgál: sokkal jobban kellene figyelnünk egymásra. Humoros, sokak számára könnyen azonosulható film, amiben még a mindig szívesen látott Stephen Fry is megjelenik.
Jane Austen’s Period Drama
Julia Aks és Steve Pinder filmje úgy kezdődik, mintha mégsem fejeződött volna be a Bridgerton új évada a Netflixen. Szép ruhák, illedelmes hölgyek, kevély urak, vad érzelmek. Mr. Dickley (Ta'imua) letérdel az egyik rendező által alakított főhősnő elé, feltenné a nagy kérdést, de Essy Talbot vérezni kezd. Nagy a riadalom, pedig olyasmi történik vele, ami nem is lehetne hétköznapibb: menstruál. Az alkotópáros filmje remek humorral hívja fel arra a figyelmet, hogy ezt az alapvető biológiai folyamatot máig mennyi tabu övezi. Szórakoztató, de közben mélyen felszabadító, amikor Essy rövid menstruációs gyorstalpalót tart; mindössze ennyit kellene tudni, mégis tojáshéjakon lépkedünk, amint szóba kerül a téma. De érdemes figyelni a cím szójátékára is: ez a mű ugyanis a period kettős jelentésével (ciklus és kosztümös film) arra az alapvető ellentmondásra is felhívja a figyelmet, hogy bár a történelmi produkciók általában konzervatív nemi szerepeket jelenítenek meg, nagyon sok nő számára jelentenek azonosulási pontot.
Two People Exchanging Saliva
A legkülönlegesebb, filmes szempontból legbátrabb alkotás Natalie Musteata és Alexandre Singh nevéhez fűződik. A történet egy olyan disztópikus Párizsban játszódik, ahol egy csók halálbüntetéssel fenyeget. Angine (Zar Amir Ebrahimi) és Malaise (Luàna Bajrami) egy boltban szeretnek egymásba, és bár tisztában vannak a tiltással, közel kerülnek egymáshoz, ami felkelti a környezet gyanúját.
Tematikailag ez a film az A Friend of Dorothynak is rokona, noha filmnyelvi szempontból a két mű nem is állhatna távolabb egymástól. A rendezőpáros ebben az esetben erős formai eszközökkel él, a fekete-fehér képek, a domináns zenei világ meghatározza a történet tónusát. A Two People Exchanging Saliva nagyon hatásosan beszél az elfojtásokról, és annak ellenére (vagy éppen azért), hogy épp az érintkezések tiltásáról szól, rengeteg apró gesztus, indulat, szexus látható benne. A disztópikus Párizs kortárs társadalmainkat reprezentáljai: kialakul a féltékenység, felerősödnek a konfliktusok, vég nélküli a hatalmi harc.
Butcher’s Stain
Meyer Levinson-Blount Butcher’s Stain című filmje nem is lehetne aktuálisabb, elég ehhez végigolvasni az aktuális, Közel-Keletről szóló híreket. A történet középpontjában Samir (Omar Sameer) áll, egy tel-avivi szupermarket egyetlen arab dolgozója, akit azzal vádolnak meg, hogy éjszakánként letépi a háborús bűnösök plakátját. Bár nincs konkrét bizonyíték, nyomozás indul ellene, ami szépen lassan felőrli a férfit.
A Butcher’s Strain bemutatja, hogy az előítéletek nemcsak akkor mérgezik az életet, ha konkrétan verbalizálódnak, hanem, mikor beférkőznek a mindennapokba, és megfertőzik a azokat, lehetetlenné téve az együttélést. A nyomozás folyamata során kiderül, hogy az igazság gyakran másodlagos, az dönt, ki képviseli hangosabban az álláspontját. De némi reményt ad, hogy kiderül, hogy örökké nem lehet a szőnyeg alá söpörni a konfliktusokat.
Tartsatok velünk az Oscar-jelölt rövidfilmek vetítésén jövő szombaton 20 órától a Puskin moziban!